A koronaprés (vagy hidraulikus koronaprés) a fogászatban egy eszköz volt, amelyet a koronák és hidak készítésénél használtak, főként a korábbi évtizedekben. Az alábbi célokat szolgálta:
1. Koronák és hidak precíz illesztése – A koronaprés segítségével a viaszmintából készült fémkoronákat vagy hidakat nagy nyomással lehetett pontosan a mintázott fogformára préselni, biztosítva a tökéletes illeszkedést.
2. Kerámiaréteg egyenletes felvitele – A porcelánkoronák készítésénél a koronaprés segített a porcelán egyenletes rétegezésében és tömörítésében, így csökkentve a légbuborékok és egyéb hibák kialakulását.
3. Precíziós munkák elősegítése – A préselési technika révén finom részleteket lehetett kialakítani a koronán, amely fontos volt az esztétikai és funkcionális eredmény szempontjából.
4. Arany és egyéb ötvözetek formázása – Korábban az arany- és más fémötvözetek préselésére is használták, hogy pontosan illeszkedő fémkereteket hozzanak létre a fogpótlásokhoz.

A modern fogászatban a koronapréses technológia háttérbe szorult, mivel a CAD/CAM technológia, lézeres sinterezés és préskerámia technikák sokkal precízebb és gyorsabb megoldásokat kínálnak a koronák és hidak készítésére.

Az infralámpát a fogászatban elsősorban terápiás célokra használták, különösen a következő esetekben:
1. Gyulladáscsökkentés – Az infravörös fény melegítő hatása serkenti a vérkeringést, ami segíthet a gyulladás csökkentésében, például fogászati műtétek vagy foghúzás után.
2. Fájdalomcsillapítás – A mélyhő hatására az izmok ellazulnak, és csökken a fájdalomérzet, így segíthetett fogászati beavatkozások utáni regenerációban.
3. Izomlazítás – Az állkapocsizmok görcseinek enyhítésére is alkalmazták, például ha a páciens hosszú ideig nyitva kellett tartsa a száját egy kezelés során.
4. Gyógyulás gyorsítása – Sebgyógyulás elősegítésére és a szövetek regenerációjának serkentésére is használták, például szájsebészeti beavatkozások után.

Manapság az infralámpák használata a fogászatban ritkább, mert modernebb technológiák, például lézerterápia és ultrahangos kezelések átvették a helyüket.

A fogtechnikai fújtató egy kézi működtetésű eszköz, amelyet régen a fogtechnikusok és fogorvosok használtak, főleg a 19. és 20. század első felében. Elsősorban a fogpótlások készítésekor, a különböző fémek, például arany vagy ezüst megolvasztásához alkalmazták. A fújtatóval megnövelték a láng hőmérsékletét, hogy a fémeket el lehessen érni a megolvasztásukhoz szükséges hőfokra.

A fújtatót azzal a céllal használták, hogy oxigént juttassanak a lángba, ezzel is növelve az égés intenzitását. A fogpótlások alapanyagaihoz tartozó fémeket olvasztás után öntötték formákba, amelyek a fogkoronák, hidak és egyéb fogpótlások készítéséhez szükségesek voltak.

Manapság a fújtatót modern eszközök, például gázlámpák és elektromos berendezések váltották fel, de régen alapvető eszköz volt a fogtechnikai laboratóriumokban.